Replay

Az asztalomnál ültem, amikor elősször jutott az eszembe az egész. A fejemben felvillant egy apró szikra, de amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is tűnt, és nem tudtam rájönni: mi volt az?

Aztán másnap, amikor arra ébredtem, hogy a nap besüt az ablakomon és bearanyozza a szobámat, én mosolyogva felültem és ismét az eszembe jutott az a valami. Tisztábban, mint azelőtt és immár nagyobb hatása volt.

Mosolyom lehervadt.

Visszadőltem az ágyba.

És egy percig úgy tetszett, a nap is eltűnt az égről.

Lehetsz bárhol.

Igen, ez az. Lehetsz bárhol!

Lehetsz bárkivel.

Úgy van. Lehetsz bárkivel!

Lehet ez bármikor.

Hát persze... Bármikor!

Csinálhatsz bármit.

Nahát.... Bármit?

Úgy van.

És lehetsz bárki.

                  Mindig egyedül leszel!

Nem, nem bánkódom semmin sem. Most kimondottan jó a kedvem. Bár kissé ki van száradva a szám, nem ártana rá egy kis szájbalzsam. De ezen kívül tényleg semmi bajom, sem fizikailag, sem pszichikailag, egyszerűen csak erre az álláspontra jutottam.

Mert ugye... Lehet bármennyi olyan ember körülöttem, akikben bízok, akiket szeretek, akiket tisztelek, és akik viszont bíznak bennem, viszont szeretnek és viszont tisztelnek....

Valahogy, mindennek a végén, mindig egyedül vagyunk-leszünk-maradunk.

azon voltam, hogy írok valamit

de inkább feladtam

kéremtessék

         mond, ér-e bármit is

         megannyi szó, betű,

         gondolat, tétel,

         téma, könnycsepp, tetű,

         ihlet, élet,

         múzsa?

         ha csak csorba kardja

         peng a létnek, az

         láncot szedni képtelen.

         hát mi szabadítód?

         a puszta értelem?

I.

Most jól tudom: kételyem él.

Elvesz minden, mit szív remél.

De szerelem: az mindig ér.

Szavam is most csak téged kér.

2011. május 23.

II.

Szememben könnyek.

   Mert úgy félek, hogy elvesztlek!

Számon szavak.

   Össze-vissza borzadalmak.

De szívemben szerelem.

   Lassú halál – szeretem!

És észben kereszt.

   Felfeszítve: szeretsz.

          És mindig is fogsz,

          Hiába kételkedem.

2011. május 23.

III.

Ó, én ostoba! Nézz rám!

Előtörik kételyem!

De tudom: te úgy szeretsz már,

Hogy fölös a félelem.

2011. május 23.

IV.

Megtörsz te a nagy súly alatt,

Lélegezni sem bírsz már.

És mindened, mid maradt:

Egy apró reménysugár,

Hogy még szeret és kellesz neki.

De nem sejted azt:

Álom mind, mi itt őrjíti

Már őrült agyad.

2011. május 27.

V. (Jegyezd meg!)

Most figyelj! Hallgass, aztán

Jegyezd fel fejedbe, hogy míg

Jobbra tér, ki balra térne,

S jobbra, ki balra tér;

- nota bene! Mert nagy tanulság! -

Jó a rosszal meg nem fér,

S ha összeáll,

Nincs ideál,

Mert mindaz

Hamar véget ér!

2011. július 4.

VI.

Most mondom: ez nevetséges,

Mert hogy megfordul a kocka,

És mit hittél, hogy készséges:

Nem fordul a te javadra.

Mert most láthatod te tisztán,

Szép tükörképem – aztán

Csúf állat –, hogy: habár

Titánia voltál eddig,

Most te vagy a szamár!

2011. júlis 4.

VII. (Rózsáim)

Eddig én nevettem Prossin,

Most Prossi nevethet rajtam.

Múlt lángjába borul elmém,

S látom, mit nem láttam.

Hagyd már! –súgja ész és szív-

Mert csengő hangja oda hív,

De holnap már tőr lesz az,

Mi most még neki szirom.

Rózsám van és akarom

Bár, de jól tudom

Kérdés az, meddig tart ki

A kötél, mi összetart,

Mert gyilkos leszek én, ki mindig

Gyümölcsöst akart.

2011. július 7.

VIII.

Szenvedélybe borul minden lehelet.

Csókba fullad az összes tekintet.

Őrült köd kavarog fejünk felett.

Kelléke vagyok én mindenkinek.

2011. július 9.

IX.

Most, oly sok idő után újra

Annyira fáj törött szívem,

Hogy elkerül ihlet s múzsa,

S legyilkol a szerelmem.

2011. július 13.

X.

Ne merj nevetni énrajtam,

Mert dühöm, mérgem mind jogos!

Ne kérdezd, hogy mi miért van –

Csak gondolkozz el magadon.

Addig járt korsó a kútra,

Míg bele nem törött – szegény!

De új kapu nyílt előttem,

Hol számodra nincs több remény!

2011. július 23.

XI.

Mikor te még kérve kérnél,

Hogy adjam neked szívem

- ó, te dehogy, dehogy tennéd!

Hisz nem él benned szerelem!

De ha mégis: én sajnálom,

Már más borítja elmém.

Szavaidra: nincs szánalom –

Szívem már csakis: enyém.

2011. július 27.

XII.

Mikor már nyúzott eb sem csahol neked,

Mikor már a hűvös szél sem fúj veled,

Mikor már a sós könny sem csillapítja éhed,

Átgondolod sokszor: kell-e neked még élned??

2011. július 27.

XIII.

Hallgasd szavam: szerettelek!

Ó, de mára mit ér ez!

Hisz elmúlt az összes szeretet –

Szívem nem érez.

Csak állok, megalázva, de még

Megsúgom neked azt -

Mindazzal, mit véghezvittél:

Undorító vagy.

2011. július 27.

XIV.

Megértettem és beláttam:

Ostobák voltunk mi mind.

Hosszú csendben némán

Sírtunk rendszerint.

De mosoly élt, míg mi láttunk.

Ám aztán, mint vakok,

Ráébredtünk, e formában:

„Én mást akarok.”

Kegyelem, megértés, pára,

Köd, szenny, értelem -

Ennyit hagyott utánad

Bennem a szerelem.

2011. október 14.

rég jártam errefelé

ami új: tegnap egy jónak induló este rosszul végződött úgy hajnali fél kettőkor

zsarukkal

hogy én mennyire rühellem őket!

Még anno július elsején nyiratkoztam le először.

Pedig akkor gyönyörű, mellig érő hajam volt.

De mit tesz Lulla??

Lenyiratja.

Jó rövidre.

Ám a haj azóta megnőtt.

És mit tett Lulla??

Ma elment, és megint lenyiratta.

Lehet majd még kép is jön. 

(közvélemény szerint a rövidebb nekem jobban áll)

van annál elkeserítőbb, mint amikor rájösz, hogy kezdesz ugyanolyanná válni, mint az a személy, aki összetörte a szíved?

                      N.I.N.C.S

A dolgok elfajultak.

Nem kicsit. Nagyon.

De persze nem annyira túl komoly minden.

Most vagyok túl egy nagy pofáraesésen és szívtörésen.

"Túl"??

Ó, jaj, dehogy!

Meg a legjobbkor jön hozzá minden további negatívum.

Zaklatottság, nyomasztó érzés, depresszió, vagy ilyesmik.

Én csak undorító önsajnálatnak nevezem, mások ennek.

Lulla jövő héten, életében elősször bevonul a psichológushoz, holott semmi kedve hozzá. De ebben most nem én döntöttem.

Vagyis én is, de inkább az apalján, hogy más mit szeretne.

Legalább fel fogom tudni dolgozni azt a borzasztó valamit, amin túl vagyok (de a lezárása el van sunnyogva...).

Kívánjatok túlélést!:)

Előre is mindenkitől elnézést kérek!

Figyelem, harmatos lelkivilágú szűzies egyének tartsák magukat távol ettől a bejegyzézstől!

(Pedig nem pukkasztjuk a polgárokat...)

"A 'leszopsz?' meg a 'szopj le!' annyira különbözik egymástól, mint a 'kérlekszépen!' és a 'szépenkérlek!'."

A mai nap életem leg.... Leggyötrelmesebb napja volt.

Mit volt?? Még van.

És még mindig az.

Beleéltem magam egy utazásba, ami ugyan még mindig érvényes, csak már nem azzal, akivel elvileg lett volna (úticél: Korfu - lenne).

És összegyűlt bennem az utolsó 3 hónapom összes szívtrörése. 

Hol a barát??

Hol a szerelem??

Hol a szeretett nő??

Hol a szerelme??

Hol a szerelmünk??

Minden kicsúszott a kezeim közül.

Mi a legjobb ilyenkor?? Megoldnai a megoldhatatlant?? Felfalni egy egész doboz csokoládés fagylaltot??

Nonsense mindegyik.

Most még csak ülök, tervezgetek pár többé-kevésbé érdekes bejegyzést, és próbálom elterelni a figyelmemet a fájdalmaimról.

Csak bele ne süppedjek az önsajnálatba. Mert az már undorítóan és egoistán hatna. És nem szeretem az önző, egoista embereket.